paradicsomos-tonhalas kölesrizottó

Ne ijedjetek meg, a fellengzős név roppant egyszerű és olcsó kaját takar. A rizottó maga sem olyan nagyon ördöngös dolog, hiába szeretik azt mondani, de ez a verzió meg talán egészségesebb és olcsóbb is. persze rizsből is ugyanilyen klassz. De a rizs nem mindegy! fényezetlen "b" rizs és hasonlóságok nem fognak működni, ehhez kerekszemű rizs kell, ami pedig, kétségtelen, drága. amúgy a teszkóban piros műanyag pakkban van rizottórizs. 5-600ft/500 gr. naneee.

Otthon a konyhai kutakodás során találtam egy ugyan megbontott, de szerintem majdnem hiánytalanul fél kilós zacskó kölest. Hogy ki bontotta meg és miért, azt nem tudom, mert én aztán egy szemet sem láttam belőle tányéron... Éppezért anyukám azt mondta, vigyem el és főzzek belőle mert itthon úgyse enne belőle senki. Na úgy is lett. Elhoztam. Bréjnsztormingoltam, hogy mi legyen belőle. Nem tudtam. Aztán megkívántam a rizottót. Több se kellett, összeállt a terv. Főztem, és ettem:)

Hozzávalók, ezúttal 2 személyre:
- 1/2-3/4 csésze köles (fél kiló 300 ft, ez a mennyiség kb a negyede)
- darabolt paradicsom, konzerves (120ft)
- kis konzerv sűrített paradicsom (50ft)
- 1 kicsi vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma
- 1,5 húsleveskocka (vagy illenék azt mondanom hogy egy liter húsalaplé de sajnos kolikörülmények között kutya se fog alaplevet főzőcskézni)
- 1 tonhalkonzerv (igényeim szerint örülnék egy valóban jó tonhalkonzervnek de sajnos pénzügyi okok miatt megelégedtem egy 250ftos aprított izével is)

A felaprított hagymát és lereszelt fokhagymát alacsony lángon icipici olajon krémesre dinszteltem. Ezalatt forraltam egy liter vizet, feloldottam benne a leveskockákat és kislángra feltettem a gázra, hogy forró maradjon. A hagymára ráborítottam a kölest, igen, nagyon kevésnek fog tűnni, de milyen sok lesz belőle, hajjaj!, és a paradicsomkonzerveket. Hadd rottyanjon és fortyanjon, amint felforrt, öntök is bele egy KICSI alaplevet, ami ugye folyamatosan forró, egy másfél decit, nem többet. kevergetés mellett ezt is felszívja-elrotyogja, és apránként így, míg az egész alaplé el nem fogy, és a köles meg nem fő. olyan---hm, jó kis cuppogósnak kell lennie, de nem olyan sűrűnek, hogy vakolni lehessen vele. Ha valami a rizottóban, esetleg ez a nehéz, eltalálni a MOSTJÓÓÓÓ pillanatot. Ja, és nem szabad túlzottan szétfőnie, nem bébiétel lesz, kelljen benne vmit rágni is. Forralgatás közben fűszereztem, csak sóval-borssal, fölösleges a többi, ilyen puha ízeket, mint a kölesé, friss-savasokat, mint a paradicsomé és a sósat-frisset-ízeset, ami a halé, elnyomni komolyabb, aromásabb fűszerekkel. az egésznek úgyis a hal a fűszere. Ja igen, a hal. azt közben leszűrtem és a legeslegvégén belekevertem. 
ha lenne, reszelnék rá olyan jófajta száraz lábszagú olasz sajtot, amilyet stahl és a többiek szemérmetlenül, kilószámra használnak 6000ftért. Nincsen, nem reszeltem.

A recept rizottórizzsel is ugyanolyan remek (én egy éttermi rizottóélményem alapján csináltam az egészet), ha valaki arra izgul, vagy nem szereti a kölest. Pedig a köles jó dolog, bár ha az ember csak papgájkajaként vagy "extrudált bio kölesgolyó" *gúnyos hangsúlyhozás* képében találkozik kölessel, ha egyáltalán, nem jön meg a kedve hozzá. de tény hogy van egy jellegzetes íze, ami elsőre fura lehet. én pénzügyi megfontolásból is direkt ezt használtam, meg kíváncsiságból is. Jól sikerült kísérlet lett, még biztos kipróbálom valami más rizottórecept alapján.

hagymám és leveskockám volt itthon, a köles árát direkt leírtam. annak a negyede 75ft, plusz a paradicsomok és a hal: kb. 500ftból 2-3 személnyi kaja sikerült. Sajnos csak frissen jó, nem lehet belőle nagy adagokat főzni. de 250 ft még mindig csak egy sütödés virslispárna, vagy csokis croissant (ISZONYAT hogy képesek néhol leírni) ára, ami meg ugye fél fogunkra is... Tehát igyencsak megéri, még ha venni kell minden mást is hozzá.

főzzetek, gyerekek, főzzetek, jó étvágyat!

padlizsánkrém

Tudom, újabban mintha rákaptam volna egy kicsit a sznobosabb kajákra, de igazából nem azok, és szerintem hatalmas bűne a mai általános étkezésnek, hogy nagyon szűk ösvényen halad. Ezek nem drága kaják, csak venni kell a fáradságot a felfedezésükre. És szeretném ha megtenné mindenki:)

Nagyapám igazi erdélyi vinetereceptjét még anyukám se tudja, de ez valami afféle, ahogy (íz)emlékeimből és a meglévő alapanyagokból sikerült összerakni. Pirítóssal ettük, nagyon finom volt:)

Hozzávalók:

- 1 padlizsán (kb 30 deka, ha jó nagy, kb 80 ft)
- 2 ek tejföl
- só, bors
- 1ek majonéz (igazi házi illene, de hát...)
- 1 kis fej lilahagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- olívaolaj (mert sikerült olcsón viszonylag jót vennem, ezért ahol igencsak számít, ott jobbnak látom azt használni)

 A padlizsánt alapos mosás és törölgetés után félbevágom, a húsát pedig bevagdosom, olívaolajat csurgatok rá és bőven sót, borsot, és fél óra alatt így egyben (félben?:D) megsütöttem, elég meleg, de azért nem forró sütőben. Aztán a kihűlt padlizsánhúst villával kikapartam a héjból, összetörtem, a hagymákat belereszeltem, a többi hozzávalóval összekevertem és pár órát a hűtőben érlelődött fogyasztás előtt. Jajdenagyonfinom volt. 

Nem ördöngős kaja, és nem is drága, de nagyon kellemes változatosság a bolti, néha elég gagyi vajkrémek és tömlős sajt után...csak az igény kell hozzá és az a kis fáradság:)

Csirkés-kukoricás tészta

Ez a szósz tulajdonképpen nemcsak tésztára jó, hanem rizsre is, és ha van maradék, pizza vagy -melegszendvicsfeltét és könnyen lehet. amúgy meg egyszerű, gyors, finom.

Hozzávalók:
- 30 dkg (egy fél) csirkemell (300 ft)
- 2 nagyobb doboz paradicsomsűrítmény-konzerv (2x70ft)
- 1 konzerv kukorica (110 ft)
- olaj
- 1 vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma
- oregano, bazsalikom

A hagymákat apróra vágva olajon megdinszteljük, és a csirkemellett alapos mosás és apróra kockázás után megpirítjuk rajta. Hozzáöntjük a paradicsomkonzerveket és egy kis vizet, a lecsöpögtetett kukoricát, fűszerezzük és összerottyantjuk. Kész is!:)

Muszaka gyorsan-egyszerűen

Egyik kedvenc kajám a török étteremből a muszaka, és mivel aug-szept a padlizsánszezon, és a piacon 250ft volt egy kiló szebbfajta padlizsán, rögtön haza is cipeltettem 2 kilót belőle, ami 7-8 dbot jelent. Meg is lett a sorsuk. az egyik, a legnagyobb majd padlizsánkrémként leli halálát, a többit viszont megpucoltam és felkockáztam. Sós vízben áztatás után 2/3-át blansíroztam és mélyhűtőbe került későbbre, viszont a maradék 1/3-ad adag muszakává varázsolódott. Lássuk is hogyan:)

Hozzávalók:
- fél kg padlizsán (120-150ft)(2-3 darabot jelent)
- fél kg darált hús (350 ft)
- 2 sűrítettparadicsom-konzerv (a nagyobb fajta, 2x70ft) vagy egy sűrített egy kockázott paradicsom (150+70 ft)
- 2 fej vöröshagyma
- 4-6 gerezd fokhagyma
- olaj
-oregano, só, bors, fahéj, szegfűszeg

- 3 dl tej
- 5dkg vaj/margarin
- 2 nagy ek liszt
- 1 tojás
-15 dkg sajt

A padlizsánt megpucoljuk, felkockázzuk, és sós vízben áztatjuk egy órát-fél napot, kinek hogy jön ki. Leöntjük róla a vizet. A hagymákat felaprítjuk, a fokhagymát lereszeljük/áttörjük. Kevés olajon kicsit megdinszteljük őket, majd mehet rá a darált hús, azt is megpirítjuk, rádobjuk a padlizsánkockákat és a paradicsomokat. összekeverjük, fűszerezzük (a fahéj és az oregano a 2 alapvető fűszere!!!) és kirotyogtatjuk belőle a vizet. Közben főzzünk egy besamelt: a vajat olvasszuk meg, leverjünk bele 2 ek lisztet, kcsit pirítsuk, és !!apránként!! öntsük fel a 3 dl tejjel. Főzzük folyamatos kevergetés mellett sűrűre, és levéve a tűzről, hűlésig kevergessük. ha már annyira kihűlt, hogy bele tudjuk dugni az ujjunkat, üssük bele a tojást és reszeljük bele a sajtot, és keverjük jól el. Egy falas tepsibe (nekem egy olyan a/4-es méretű van kb) simítsuk bele a padlizsános ragut, a tetejére pedig a besamelt. előmelegített sütőben kb 25 perc alatt sül pirosra. Jó étvágyat!

az eredeti görög recept karikákra vágja és olajban kisüti a padlizsánt és krumplit is tesz bele, és csak a húsos ragut fűszerezi, és rétegesen rakja le. Ez eléggé macerás, meg sokkal nehezebbé, kalóriadúsabbá teszi a kaját. mellesleg a török étteremben is ilyen padlizsánkockás-ragus-besameles muszaka van, krumplinak semmi nyoma és természetesen így egyszerűbb.

kb 600, de ha mindent venni kell, akkor is max 1000 ftból készítettünk olyan isssteni finom ételt, amiért az étteremben 1100ftot kérnek-egy személyre, ez a muszaka viszont 4-5 adagra jön ki. ami 250 ft. Jaj de jóllaktam pedig úgy kajálnék még belőle:(

1 óra alatt készült el.

a klasszikus, Japánban mindennapos MISO leves

Hát igen, a miso leves nem egy igazán olcsó dolog, ha azt vesszük, hogy egy kiló paszta belőle 2500, egy félkilós adag 1200 forint körül mozog. Jobb keleti kajáldákban 300 ft egy adag, amivel viszont jól is lehet lakni. Én azért írom most ezt le, mert nagyon olcsón jutottam hozzá egy kiló miso pasztához, 900 ftért, nagyon gyors étel és imádom. Rendkívül megérte, rengeteg leves lesz belőle. Az ízét nehéz leírni, a szójaszósz, tenger, hal és hagyma íze keveredik benne, de természetesen ez csak a hagyományos változat, rengetegféle verziója létezik. 

A japánok rendszerint reggelire fogyasztják ezt az ízes, tápláló sós levest, ami a világ egyik legegészségesebb étele (a koreai szavanyú káposzta, a kimchi, és a saját magyar savanyú káposztánk mellett!!). A miso szójababból és gabonából egy különleges erjesztési módon készül, édes- fehér, sósabb-karakteresebb barnás, és egy nagyon intenzív, sós, vörös színű változata használatos. Bizonyítottan csökkenti a mellrák esélyét, rengeteg fehérje van benne és semmi koleszterin, evőkanalanként pedig csak 35 kalória. A benne lévő gombák pedig emésztésrendezőek, a belek flóráját remekül rendbeteszik, pl antibiotikumok után. az egyetlen előnytelen tulajdonsága a magas sótartalma, de ha valaki elég sokat iszik, nem lehet vele gond. 

Alapvető hozzávaló tehát a miso paszta, és a dashi. a dashi az alaplé, ugyanúgy mint nálunk az alaplé, csak természetesen nem hús, hanem hal és tengeri moszatf főzésével nyerik. A hondashi pedig a japán "leveskocka" ami nem is kocka, hanem por, de ez mellékes. a lényeg, hogy magyarországon iszonyat drága. és nem is kötelező azt használni. 

a levesbetét pedig tofu (szójababból készült sajt állagú semleges ízű készítmény, valójában szójatúró, mert ejesztve nincs, de szójababsajtnak gyakrabban mondják), zöldhagyma (póré, újhagyma...), és wakame, ami pedig szárított tengeri moszat. Furcsa lehet magyar fülnek a tengeri moszat, de minden tengerparti ország fogyasztja a tengeri moszatokat, nem értem hát a csodálkozást, rendkívül egészségesek, vas, kalcium és jódtartalmuk kiemelkedő, A, C, E, K vitaminokban gazdagok és vérnyomáscsökkentő és fogyáskönnyítő hatásuk van. 

tehát akkor következzék a szuperegészséges, immunrendszererősítő, hihetetlenül finom miso leves, Japán reggelije.

Hozzávalók:
- 3 nagy ek miso paszta (1 kg volt 900)
- 1,5 l víz
- 2 leveskocka (vagy ha valaki hiányolja a halízt, akkor 2 ek szardellapaszta)
- egy marék szárított wakame (25g-os csomag 300ft volt, amiből 4-5 főzésnyi levesbetét is kijön)
- 3-4 szál újhagyma, vagy egy póré (100 ft a piacon)
- egy fél tégla (15 dkg) tofu (300ft a 30dekás darab, ázsia bolt)

Ami miatt ez az étel klasszikus reggeli lett, az az, hogy nemcsak sok folyadék, amire reggel szükség van, napindító adag fehérje, jód, rost, hanem az is, hogy 10 perc alatt kész van. És ezért is gondoltam úgy, hogy leírom. mert imádom. és ha ilyen gyors...eszményi kaja. Akár egy vízforralóval is elkészíthető, nem abban főzve persze.

A vizet felforraljuk, feloldjuk benne a leveskockát vagy a dashit vagy a szardellapasztát. A felkockázott tofut, összetördelt wakamét és felkarikázott hagymát is beleszórjuk, majd levesszük a tűzről és beleoldjuk a 3 ek miso pasztát. a pasztával főzni vagy forralni már nem szabad, mert elpusztulnak a benne lévő gombák, amik jótékony hatásának jó részéért felelősek.

A japánok ezt rizzsel (belekeverve) és tojással eszik, ami éppen lehet nyers, tükörtojás vagy rántotta. 

Az árak elsőre ijesztőek lehetnek. de 4 adag leveshez 3 ek paszta kb 65ft lehetett a 900ftos kilóból, az 1/4 zacskó wakame 75 ft, a fél tömb tofu 150ft, a hagyma 100 ft. tehát alig több, mint az éttermi, egy adag leves ára. És ha valaki rákap, úgyis elfogy az az egy kiló paszta! 

Készülhet még krumplikockákkal, spenóttal, káposztával, kinek hogy tetszik. Remélem tetszik:)

Jó étvágyat, jó egészséget.

ötperces süti

Ha valaki reggelizős, ami nagyon helyes (kicsit képmutató hogy én mondom mert soha nem reggelizem), és kávé/kakaó/tea/tej mellé általában szeret valamit nyammogni, de lusta boltba menni vagy nincs ideje, pénze, vagy egyszerűen csak valami sütit kíván meg az ember, ez a recept tökéletes megoldást kínál. Főleg, hogy ha egy pékségben vagy a mekikávézóban vagy a büfében egy muffin 200 ft körül jár... na ne nevettessenek, kérem. Íme az ötperces süti. valóban ötperces. Valóban működik. Tényleg olcsó. :D

Hozzávalók:

-4 ek liszt
-4 ek cukor
-3 ek tej
-3 ek olaj
-2 ek kakaópor
-1 kk sütőpor
-1 tojás

A hozzávalókat összezutyáljuk egy jó nagy bögrében vagy müzlistálban, és a mikró legnagyobb fokozatán (750-1000watt) kb 3 percig forgatjuk. ki fog púposodni a tálból és lehet hogy az a 3 perc kevésnek tűnik, de nagyon hamar kiszárad a süti. ha a közepe kicsit még nyúlós, az meg nem olyan nagy baj. De nem szokott az lenni. Adott mikróknál 1-2 sütés után kitapasztalható, mennyi idő kell a sütinek.

millió variáció lehet belőle, keverhetünk a tésztába lekvárt, kihagyva a kakaót (de akkor +1 ek liszt kell), tehetünk bele kókuszreszeléket, mazsolát, befőttet, kinek mi tetszik. Egyetlen szépséghibája a sütinek, hogy azonnal kell fogyasztani, tízóraira nem lehet elcsomagolni, ugyanis nagyon hamar kiszárad sajnos. De nem nagyon marad belőle. 

Ja, ez 2 személyes adag. sajna a tojást nem lehet felezni:)

(a receptet egy barátomtól kaptam, eredetileg a nosalty webszakácskönyvből származik)

Jó reggelt, jó étvágyat.

Nyári recap

Lassan vége a nyárnak, és jó sok receptet gyűjtögettem össze egy kis főzőcskézéshez. Hamarosan költözünk vissza a koliba, és egyúttal eljönnek a pillanatok, amikor zsebből, ágy alól, fiókból összehalászott párszáz forintokból varázsolni kéne valamit ahelyett, hogy megint csak kiflit meg tömlős sajtot egyen az ember. igyekszem majd normális recepteket írni, amik között megtalálható lesz gyors, olcsó és egyszerű kaja éppúgy, ahogy baráti sörözésre-kártyázásra készülvén összerittyentett szájbetömők, valamint rafkósabb, de még mindig pénztárcabarát ötletek különlegesebb alkalmakra, mint a párunk kedves nevenapja vagy hasonlók.

Tehát mindenki készítse elő az egy szem fakanalát és serpenyőcskéjét, mert varázsolni fogunk!

Tökfőzelék fasírttal

néha az embernek megjön a kedve valami normális kajához. olyannyira normálishoz, amit a nagymami főz otthon. meg ilyenek. meg mikor a középiskolai (nekem hál' Istennek kiváló) menza képei felderengenek egy-egy haskordulásnál. ilyenkor itt az idő boltba menni és főzelékezni:)

A pontos árakra nem emlékszem, de kábéra egész jól meg tudom mondani a dolgokat:)
Szóval, ismét négy evésre, illetve személyre:

- Gyalult tök 1 kg (tescoban asszem 250ft körül van. ha olyat választunk, amiben eleve van kapor, akkor megspóroljuk magunknak azt is, amúgy a kotányi szárított kapor 200ft körül van)
- tejföl, nagy (cirka 150ft)
- 1 kis hagyma
- 2 húsleveskocka (nekem volt otthon de amúgy se nagy eresztés)
- tej
- liszt
- olaj

fasírt:
- fél kiló darált hús (továbbra is piac, továbbra is kb 300 ft)
- paprika, só, bors
- 2-3 szelet kenyér/ 1-2 zsemle
- 2 tojás
- 1 kis hagyma

Először is, a fagyasztott töktéglát több darabra hasogatjuk, addig kis olajon üvegesítjük a felkockázott hagymát. arra rászórjuk a tököt és hagyjuk olvadozni meg kiereszteni a levét, a leveskockákat pedig rámorzsoljuk. a tökből jó sok víz ki fog olvadni, úgyhogy nem érdemes vizet tenni hozzá, legfeljebb később, ha kiderül, hogy mégsem volt elég a víz, de a fagyasztott cuccokat ismerve, úgyis elég lesz, legfeljebb egy fél pohár ha kell majd. Fedő alatt pároljuk meg a tököt, de óvatosan, mert szétmállik hamar. kóstolgatni lehet:)
Ha a tök elég puha, a nagy pohár tejföl kb felét keverjük ki 1-2 deci tejjel és háááát...4-5 ek liszttel, ezt pedig csurgassuk hozzá a tökhöz, keverjük jól bele és forraljuk össze. Sokan savanyún szeretik a tökfőzeléket, azok rakhatnak bele ecetet vagy citromlevet, ahogy tetszik.

a fasírt, ha pszichológiailag vizsgáljuk, az "anális szakaszban fixálódott emberek" kedvenc kajája lesz. Nem, nem azért mert arra hasonlít:D akit érdekel nézzen utána doktokrfrajdnak:)
NNAde nem vesszük el senki étvágyát ízléstelen poénokkal. a kis fej hagymát lereszeljük, attól rögtön el is felejtjük az ilyesmit. aztán a kenyeret beáztatjuk egy kis vízbe és kinyomkodjuk. annyira kell vizesnek lennie csak, hogy trancsírozható legyen. a darálthúst hozzáborítjuk a kenyérhez és hagymához, ráütjük a tojásokat és paprikát-sót-borsot szórunk bele, jó bőven, de azért értelmes keretek között:D nna most jön a klassz része, gyurmázás! gyúrjuk jól össze a dolgokat, lehetőleg egyenletesen, ne legyen olyan, mint a menzán régen, hoyg a fasírt fele egy jóóóó nagy kenyércsimbók volt:) kis gombóckákat formázunk a masszából (aki tatárbifsztek-lávör meg is kóstolhatja a fasírtmasszát, de amúgy se lesz semmi baja tőle senkinek. (igazából nem is értem, mi ez a hatalmas undora a nyugati embernek a nyers dolgoktól- ha friss és jó minőségű, semmi baj nem származhat a megevéséből. sőt sokkal gyorsabban hasznosítható energia is. Lásd japánok sashimije, ami hajszálvékonyra szelt hús vagy lazac, frissen, hidegen- mi lenne benne az undorító?) szóval, ha a fasírt fűszerileg rendben, a kis gombócokat lapítsuk el és forró olajban hőkezeljük őket.

ezt a kettőt lehet szinkronban csinálni, de ha van segítségünk, az se rossz. barátot-barátnőt vagy közöskonyhás szobatársat vagy éhenkórász szomszédot könnyű befogni az ilyesmire:)

íme a "tökfőzelék fasírttal" -menü, még ha mindient megveszünk is, max 1000ftból. az egy evésre 250 ft!

Főzelék a suliban mindig kedden volt. :D:D


jó'ttvágy!!

Bocsánatkérés

Trillió és millió bocsánat az utóbbi napok szünetéért és a képek csatolásának elmulasztásáért. a büdös helyzet az, hogy vizsgaidőszak van, és ilyenkor nem annyira áll neki az ember blogolni. a fényképekről pedig annyit, hogy nincs fényképezőgépem, és a viszonylag koros telefonom nem túl jó kamerájával készítettem a fényképeimet- amik nem sikerültek túl jól. attól még csatolom most őket, és receptelek is egyet- de nem leszek túl aktív mostanában. vagy ha igen, régen megfőzött és le nem fényképezett kajákat fogok írni, többnyire saját kútfőből.

jó vizsgaidőszakot minden kenyéren és vízen élő kollégistának!

hagymakarika

a Burger Kinges hagymakarika hatalmas fanjaként kerestem hasonló receptet, ami olcsóbb hozzáférést biztosít a cucchoz...nem lett ugyanolyan, de nem rossz, fűszeres tejföllel nagyon klassz, sör mellé se semmi:)

2 személyre

1 nagy fej hagyma
1 bögre liszt
1tk só
1tk sütőpor
2dl tej
1tojás
olaj
zsemlemorzsa

A hagymát pucolás után kb fél-1 centis karikákra vágom és a gyűrűit szétbontom, ezeket az összekevert só-liszt sütőpor keverékbe beleforgatom, majd félreteszem. a tejjel felverem a tojást és a maradt liszttel összekeverve egy palacsintatésztaszerű masszát készítek. ezt lehet ízlés szerint fűszerezni, oregano vagy majoranna vagy kakukkfű nagyon jól megy a hagyma-tejföl koncepcióhoz, de lehet pirospaprika-bors is, ésatöbbi ésatöbbi. Aki ráér vagy nagyon szeretne tökéletességre törekedni, a tésztában megmártott hagymakarikákat bepanírozhatja a zsemlemorzsával, de hogyha a tésztából egyenesen a forró olajba dobálja valaki a karikákat, az eredmény hasonló lesz, annyi különbséggel, hogy nem lesz annyira ropogós. az a szájpadláskarcoló-ropogós, úgy értem, mert a sima tésztás is kellőképpen ropogós. a hagymakarikák mártogatását és sütését meg lehet oldani egy csipesszel vagy villával is, én evőpálcikával csináltam csipesz híján, de ez ügyességet igényel, főleg a forró olajjal való játéknál. szóval a villa tökéletesen megfelel.

szedjük ki a hagymakarikákat papírtörlőre, és sima vagy fűszeres tejföllel tunkolva nagyon jó kis korai vacsora vagy sörkorcsolya lehet.


jó étvágyat, sok hagymás csókot mindenkinek!

Csilisbab

Te is szereted a hagymás babot?
Én is szeretem a hagymás babot.

Meg a csilisbabot:)

EDIT:
Időközben megtudtam, (persze azelőtt is sejtettem) hogy ez nagyon nem az igazi recept (és persze nincs is A Csilisbab-recept), de a "helyénvaló" texmex csilisbabok nem nagyon tartalmaznak kukoricát. és a fűszerkeverék összetevőinek is utánanéztem, ami jó. római kömény, babérlevél, chili, bors, oregano a belevaló és extra varázslatnak szoktak még beletenni barna sört, feketekávét, keserűcsokit... recept válogatja. legközelebb kipróbálom az igényesebb, bonyolultabb verziót- de ha finom ez is, kit érdekel, mennyire eredeti. legfeljebb nem hívom csilisbabnak, hanem kukoricás-babos paradicsomos ragunak:D le van...ejtve:)

Hozzávalók rengeteghez. ebből kétszer két evés és ha nagyon akarjuk még 2 burritó is kijön, szóval 6 evés körül, de ha már valaki vesz egy csomag tortillát, vagy kicsit szentségtörő, de pár zacsi pitát, még több kaja kijöhet belőle.
- 2 db kukoricakonzerv (teszkóban 109ft/db, össz 220ft kerekítéssel)
- 2 db vörösbab-konzerv (teszkó, 150/db, össz 300)
- 2 db nagyobb sűrített paradicsom-konzerv
- fél kiló darált hús (szerencsénk volt most, a teszkóban hétvégi akció keretében 580 ft volt egy kiló vegyes disznó-marha darálthús, úgyhogy felét elfőztem felét lefagyasztottam, így 290 ftra jön ki a felhasznált hús, de általában az ember nem fog ki ilyen klassz akciót. ezesetben javasonlám ismét a vásárcsarnokot: fél kiló pulykaszárnytő vagy apróhús darálva kb 300ftra fog kijönni...de tény, hogy a csilisbab marhából a legtutibb)
- egy nagy fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma
- só, csilisbabfűszer

A nagyobbik fazekamban, természetesen, olajon megpirítom-dinsztelem a felkockázott hagymát és lereszelt fokhagymát. ráborítom a darált húst, és míg meg nem pirul, addig kevergetve sütöm együtt a hagymával. A kukoricakonzervek levét leöntöm és az egyik babét is (vigyázni kell, a bab leve márkafüggően lehet nagyon büdös, ha ilyet sikeredett venni, inkább öntsük le mindkét babkonzervről a levet. tapasztalat alapján a "happy frucht" babnak nincs lábszaga, annak maradhat a leve is), és a kifehéredett, megpirult darált húsra öntök mindent, a kukoricát, babokat és a paradicsomkonzerveket, azok után a konzervekbe engedek még vizet és a benneragadt maradékot kilögybölve vele azt is beleöntöm. só megy még rá és kotányis csilisbabfűszer, de a tasak hazudik, bőven elég egy ilyen nagy adagba még a fele is. persze ízlés dolga, de szerintem elég. Jól összekeverem az egészet és fedő alatt takarékon 20-30 percig rotyogtatom, néha megkeverve. ha túl sok lé jött fel a tetejére, fedő nélkül elforrja pár perc alatt, de szerintem tök jó ha van mit tunkolni is:)

pitát elég régen vettem, de a thököly út elején, a 7 és 173as busz dózsa úti megállójával szemben (ha a keleti felől jön, nem pedig arra megy) van egy pitasütöde, ahol legutóbb 30 ft volt talán egy darab, és nagyon jó, olyan igazi, ruganyos pita, ami nem mállik szét, ha megtöltöd (nem mint a győri sütödés). szóval pitába töltve a csilisbabot meg egy kis tejfölt, klassz hamis burrító készülhet, amivel még takarékosabban lehet elfogyasztani ezt az iszonyatos mennyiségű babot...persze ha valaki csak két személyre és egy evésre főz, felezze meg a fenti mennyiségeket, de még így is lehet hogy sok lesz a végén:)

kb 1000 ft befektetéssel tehát 4-6 adag nagyontuti csilisbab készült: adagonként 250-180 ftból olyan kaja, amiért egy kifőzdében 800ftot is elkérnek. Megéri főzni, nem?

kép holnap, mert ma elfelejtettem.

jó főzőcskézést, jó étvágyat, kellemes emésztést!

Töltött zsemle:)

Párom specialitása: ha megünneplünk valamit, és ragaszkodik hozzá, hogy csináljon valamit, ilyet készít nekem. Vagy halkrémet. Mindegy. Mindenhogy jólesik, mert tőle kapom:)

Hozzávalók:

emberenként 1-2 zsemle (mi 5-6 ból szoktunk csinálni, ez sok, de jóllakunk nagyon és vacsira is marad vagy másnap reggelre, egész jól bírja az állást és mikrózva is jó)
egy nagy pohár kefír
egy kis pohár tejföl
20dkg párizsi vagy sonka
15 dkg sajt
só, bors, pirospaprika

T. a zsemléket félbevágja, belüket kiszedi, egy tálban a zsemlebelet a felkockázott párizsival és a kefirrel-tejföllel összekeveri, sóval, borssal, paprikával ízesíti, ezt a tölteléket pedig elosztja a félbevágott zsemlékbe. reszeltt sajttal a tetejét megszórja, és meleg sütőben melegszendvicsként megsüti.

Annyira nem olcsó, de ha éppen van otthonról ilyen-olyan cuccunk, vagy cimborákat várunk és nincs kedvünk egy pizzával pepecselni, akkor klassz meleg kaja. Én nagyon szeretem, mert általában meglepibe kapom és se főznöm, se mosogatnom nem nekem kell:) és különben is jólesik:)

Pizza

Komolyan mondom, nevetnem kell, mikor látom a meglepett és ámuló arcokat: "te tudsz pizzát sütni???" mintha a pizza csakis a futárszolgálatos pizzériák és a pizza hut valamint néhány büfé titokzatos receptje volna, és mi magunk még örüljünk, ha egy mirelit vagy egy előresütött pizzalapból és tubusos pizzakrémből álló izét rendelkezésünkre bocsájtanak mint közembernek.
Természetesen találkoztam már olyannal, aki nem tudta, hogyan kell pizzát csinálni, és úgy, hogy előtte volt minden feltét, a szósz és a tészta is. Tehát vannak konyhai analfabéta és egyszerűen hülye emberek is...

De mindenesetre ez nevetséges. Pizzát sütni nagyon egyszerű, és feleannyi pénzből, mint amennyiből rendelünk magunknak, kétszerannyi, ismert alapanyagokból és saját ízlésünkre való pizza készülhet. ebből a receptből kábé másfél gáztepsi, vagy 3 kisebb, vagy kinek hogy tetszik.

a tésztához:
- sima liszt, 500gr, vagyis gyakorlatilag egy tasak fele. (kell hogy legyen, ha nincs, 100 ft)
- sütőélesztő (lehetőleg friss, 50 ft, instant se olyan rossz, de a friss jobb)
- csipetnyi cukor, só
- oregano/pizzafűszer
- olaj
- víz/tej

a paradicsomszószhoz:
- egy nagyobb konzerv paradicsomsűrítmény (100ft) és egy kockázott paradicsom-konzerv (tescoban asszem 190) (mindegyik helyettesíthető egy másikkal, a lényeg hogy 2 legyen)
- só, cukor, fűszerek
- 3-4 gerezd fokhagyma, esetleg még vöröshagyma is, egy kis fej
- olaj

a többi feltét: sonka, kukoricakonzerv, ananász, gomba, kinek mi:) ja meg sajt. igazából a pizzán a feltét a húzó, az viszi a pénzt. ismét csak azt tudom mondani: a vásárcsarnok jó minőségű és olcsó cuccokat árul, csak le kell vadászni a jó helyeket (eleinte), utána már szinte meg is ismernek minket ("áá. Amélie dili, nos, egy fügét és három mogyorót, mint mindig?") de ha valaki nagyon minimálpizzát akar, akkor egy 100ftért beszerezhető kukoricakonzerv és egy fej lilahagyma csíkokra vágva már maga nagyonkirály pizzát ad úgyhogy itt sem kell költségbe verni magunkat:)
amire viszont figyelni kell, az a sajt. Ne dőljünk be a 600ft/kg szupermarketes sajtoknak, mert azok nem sajtok, hanem növényi zsírból kicsapatott és az érlelést hírből sem ismerő majdnem-szintetikus szirszarok, amiknek frissen szivacsízük és -állaguk van, olvadtan viszont rögtön elveszítik a kémiailag kikísérletezett mesterséges állagukat: kicsapódik belőlük az olaj és nyúlósak lesznek és rosszízűek. tehát a "csízió pizza feltét" és " friss szendvicsbetét hidrogénezett növényi sajtkészítmény" meg ilyen marhaságoknak ne dőljünk be: a sajt az sajt. állatból jön. igen. és meg kell fizetni.
intermezzo vége:D

A tésztát a nagy fazekamban szoktam gyúrni, mivel ugye más nincs. egy kis tálkába egy deci tejet/ vizet öntök, és kicsit meglangyosítom mikróban. szórok bele egy-egy csipet cukrot és lisztet, és belemorzsolom az élesztő felét. a szárazélesztőn márka szerint rajta van az adagolás és a falhasználás módja, van amit fel kell futtatni, van, amit nem. naszóval az élesztős langyos tejben az élesztő akkor tekinthető felfutottnak ha habos a teteje és elég erős szaga van:)
ezt a lábasomba öntöm, és elkezdek rá lisztet szórni és belekeverni, mellélöttyintek egy fél deci olajat, és lisztet szórok bele tovább és gyúrom közben a tésztát, közben még egy deci vizet öntök bele, még liszt... lágy, szép kis tésztának kell lennie:) formázzuk egy cipóvá. ha megvan, takarjuk le egy konyharuhával vagy ha éppen nincs tiszta (elképzelhető...:D) akkor a lábas fedele is jó. tegyük fincsi meleg helyre, hogy keljen.

addig elkészíthetjük a pizzaszószt, és a sütőt is begyújthatjuk, hogy jó meleg legyen. felaprítjuk vagy lereszeljük a hagymákat és olajon megpirítjuk, hogy illatos legyen. ráöntjük a paradicsomkonzerveket, a sűrítmény után saját dobozából egy konzervnyi vizet is. sózzuk-cukorozzuk ízlés szerint és elkezdjük rotyogtatni megfelelő sűrűségűre. amikor már majdnem olyan sűrű, mint amilyet elképzeltünk, beleszórjuk a pizzafűszert, oregánót, zsályát, bazsalikomot. semmiképpen sem előbb, mert a hőtől, ha sokáig főzzük, megkeserednek és elrontják az egészet. míg a szósz rotyog, le lehet reszelni a sajtot (kb 30 dekát) meg fel lehet kockázni a sonkát, kolbit, szalonnát, egyszóval a feltétet.

ha valaki a tejfölös pizzára izgul, annak egy nagy pohár tejfölt javasolnék 2 gerezd fokhagymával és feltéttől függően kaporral vagy ugyanúgy pizzafűszerrel. Különösen jól megy ehhez a szalonna-lilahagyma kombó vagy a kolbászkarika ugyancsak hagymával. nyámmm.

ha kész a szósz, nézzük meg a tésztát: ha kétszeresére kelt, és megnyomva lágy és párnás, akkor kész van. a tepsinket, amit valamelyik szintről elkoboztunk, mert természetesen pont a miénken nincs egy sem, tisztasági ellenőrzés alá vetünk. Ha nem felel meg magas elvárásainknak, mert kolitársainknak nem szokása elmosogatni maguk után, mosogassuk is el. törölgetés után olajozzuk be, és mivel sodrófánk egészen biztos, hogy nem lesz, egy tisztára törölt (nna ez biztos, hogy lesz) borosüveggel (igen, lehetőleg címke nélkül) nyújtsuk bele a megfelelőnek ítélt méretű tésztacsimbókot a tepsibe. lehet, hogy ez az egész adag tészta lesz, lehet hogy 2/3-a, persze attól is függ, ki milyen vékony tésztát szeret. hagyjuk pár percet itt is kelni. mázoljuk össze a szósszal, szórjuk meg a feltéttel és sajttal, és toljuk be a sütőbe. a közepesnél kicsit nagyobb lángon süssük, és párpercenként nézzünk rá, hogy kész-e. ha a széle barnul és a sajt hólyagosodik: egész biztosan kész van. ha kemények vagyunk, tűzálló kis kezünkkel, ha átlagemberek, egy konyharuhával vegyük ki a sütőből a tepsit, és pár perc türelmes hűlni hagyás után neki is lehet esni.


(ez a kép nem az enyém de mivel elhatároztam, hogy minden kajához rakok be képet, rakok be képet. bár úgyis el tudjátok képzelni, milyen a pizza:D nna majd rafkósabb kajáknál:) )

Jó étvágyat!

(zsebeljétek be ti is a csodálkozást és mondjátok büszkén :"igen, tudok pizzát sütni! nem nagy dolog!")

Piroskáposzta

Be kell vallanom, káposztamániás vagyok: rakott káposzta, töltöttkápi, székelykápi, paradicsomos káp, korhelyleves- mindet imádom. sajnos az utolsó kivételével főzésük időigényes, és picit nehéz is. Viszont a korhelyleves és a most közlendő saját találmány, a "piroskáposzta" cseppet sem, és két főnek két evésre elég: pontosabban négy főre készül összesen 600 forintból. (igen, 600 forint, 4 adag kaja: egy gyros ára. nem éri meg?:) )

Hozzávalók:
- savanyú káposzta (40 dkgot vettem a fővám téri vásárcsarnokban, 140 ftért)
- hús (fél kiló pulyka apróhúst vettem 300 ftért szintén a fővám téren, de nagyon sok sallang meg hártya volt rajta úghogy kb 35-40 deka lett belőle. ha valaki nem akar játszani ilyenekkel, akkor vehet csirkecombfilét: 40 deka a vásárcsarnokban abból is csak 300 ft körül lesz. Igyekszem a disznóhúst elkerülni, nem nagyon szeretem, így általában madarakból főzök, de ha valaki azt vesz, szíve joga. Amúgy húst szerintem csakis a vásárcsarnokban érdemes venni: felannyi, mint a boltokban.)
- pritaminpaprika 2 db (100 ft, kicsit fonnyadt volt, ezért leárazva, de mivel úgyis megfőzzük, csak az a fontos, hogy semmi baja ne legyen, a ránc és a fonnyadtság teljesen mellékes, nem ront rajta.)
- egy nagyobb paradicsomsűrítmény-konzerv (100ft, de ha van az alapkészletünkben, le is számolhatjuk a bevásárlásból:D)
- olaj, só, bors, esetleg cukor
- egy fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma

a húst megmostam és felkockáztam, a paprikát is, a hagymát felaprítottam, a fokhagymát lereszeltem. a káposztát érdemes kicsit kimosni, hogy ne legyen túl erős, de a bolti savanyúkáposztát nem, mert az meg túl gyenge. a piacost viszont érdemes, magában is elég erős, pláne ha a paradicsom és a parika még hozzá is tesz... ja, és egy kicsit felaprítani sem árt. ez nem bonyolult dolog, a kinyomkodott káposztát egy cipóvá formálva felszeleteljük egy jó nagy késsel, keresztbe-hosszába. nem túlzottan, csak hogy ne legyenek olyan hosszúak a szálak.

a nagyobbik fazekamba egy kis olajat öntöttem, azon a húst egy kicsit megpirítottam, só-bors ment rá, utána a hagymák és a paprika. amikor már pirul és a paprika illatozni kezd, ráborítom a káposztát és a paradicsomkonzervet, valamint egy-két konzervesdoboznyi vizet. jól összekevertem és rátettem a fedőt, hogy párolódjon. Időnként érdemes megkeverni, hogy ne égjen le. mert bármi előfordulhat. ekkor persze lehet csekkolni is, hogy a hús megpuhult-e: ha igen, kész is van a piroskápi:) kenyérrel és tejföllel ettük.



ha azt vesszük, hogy húst, káposztát és paprikát vettem hozzá, akkor 4 adag kaja 540 forintomba került, adagonként tehát összesen 135ft, ha a kenyeret, tejfölt és paradicsomkonzervet is belevesszük, akkor sem több 200 ftnál. és mégis meleg kaja, télen különösen jó mert sok benne a vitamin, gyorsan megvan és nagyon fincsi:)

jó főzést, jó étvágyat:)

Gyömbérsör

Elsőnek egy friss sikerélmény, a gyömbérsör receptje:) és persze egy jó kollégista mit is akarna jobban, mint sört, a lehető legolcsóbban:D

szükséges:
gyömbérpor (ázsia bolt a vámház körúti vásárcsarnok alagsorában, 100gramm 300ft körül van, kotányis meg ilyesmi nem éri meg, mert kevés és drága)
víz
sör/borélesztő (gazdabolt, helytől függően 120-200 ft)
cirtomlé, citromhéj
ízlés szerint egész fahéj és szegfűszeg
cukor (egy kiló 200ft)

egy befőttesüveg, egy 5literes műanyag kanna.

egy 7decis befőttesüvegbe kb fél liter víz, egy citrom reszelt héja és leve, szegfűszeg és fahéj, egy teáskanál élesztő, 8 teáskanál cukor és 4 tk. gyömbérpor kerül, keverd jól össze és fedd le egy konyhai törlőkendővel vagy konyharuhával, hogy szabdon szellőzhessen.

ezt a gyömbérsöralapot minden nap etesd meg 4 tk cukorral és 2tk gyömbérporral egy hétig.

ha letelt a hét, egy konyharuhán szűrd át, a fennmaradó szárazanyag felét dobd ki (vagy add tovább egy érdeklődő ismerősnek hogy ő is gyömbisört kezdhessen), és a másik felét újra fél liter vízzel felöntve újabb alapot készíthetsz. Ebbe már nem kell élesztő, csak a fűszerek, a citrom.

a leszűrt gyömbéres levet öntsd egy ötliteres kannába, adj hozzá fél kiló cukrot és töltsd fel vízzel. oldd fel a cukrot jól. A kanna kupakjába tehetsz egy kotyogót, de ha nincs és nem akarsz venni (500ft körül van) egy sima műanyag csövet beleilleszthetsz a kanna kupakján fúrt lyukba, légmentesen persze, és a cső másik végét pedig lógasd egy üveg vízbe.
észreveheted, ahogy telnek a napok, a kanna magától bugyogni fog.

MI MIÉRT

nem szabad lezárni az alapot, mert ott az élesztőtenyészet a cél, annak pedig cukorra és levegőre van szüksége a szaporodáshoz.
a kanna lezárása viszont azért fontos, mert levegő nélkül a cukrot az élesztő alkoholra és széndioxidra bontja-erre kell a kotyogó, ami légmentesen tartja a kannát, mégis kiengedi a túlnyomást.


Végeredményben, ha minden jól megy és van otthon pár alapanyag amit nem kell megvenni, kb 700ftból jön ki 3 hét alatt 5 liter sör. az íze élesztős-csípős gyömbéres, és természetesen alkoholos: bor/sörélesztővel (ugyanaz a kettő) 3-7, de maximálisan akár 15fokos italt is lehet erjeszteni. ha valaki kellemetlenül élesztőízűnek találja, tehet még bele cukrot és hagyhatja újabb pár napig bugyogni. természetesen minél több cukor, annál hosszabb erjedési idő, de annál több alkohol: kísérletezzetek bátran:)




Tipp: ha valaki hagyományosabb ízlésű, egy kis cukros citromlével felturbózhatja, ez elveszi az élesztőízt, és a gyömbér csípősségét is, ha valakit zavarna.
Jó főzőcskézést!:)

Ami mindig legyen otthon

Főzni persze csak akkor lehet, ha van miből. És ez pedig nem azt jelenti, hogy ha tarhonyás krumplit akar valaki, akkor tarhonya, virsli és krumpli minden, amire szüksége lesz. Tehát van néhány alapdolog, ami nélkül elég nehézkes bármilyen kajának is nekiállni. Ezek az alábbiak:)

- olaj (kinek-kinek pénztárcája vagy ízlése szerint napraforgó vagy oliva vagy akármicsoda, de nem gourmetkonyháról lévén szó, tökmindegy, milyen)
- liszt (sima finomliszt)
- cukor, só, fűszerek (itt egyszerűbbekre kell gondolni, én vegetaellenes vagyok de aki nem, annak az, pirospaprika, bors, kakukkfű, majoranna, olasz fűszerek -ez lehet keverék de külön bazsalikom, oregánó, zsálya is, általában én ezeket használom-, aki igényli, annak chili vagy erős pista, plusz gyros/flekken/sült hús és chilisbab fűszerkeverékem mindig van), ezeknek nem kell külön üveg, mint otthon, hogy szép legyen meg ilyesmi, hiszen hely úgysincs. Praktikus visszazárható tasakos fűszereket célozni, és a tasakokat meg egy sima dobozban tárolni vagy akármi.
- tojás (elég sok kajába kell, meg ha nem is, egy gyors vacsora vagy reggeli vagy akármi lehet belőle)
- tej (nekem sosincs, mert nem szeretem meg allergiás is vagyok rá, olyan sok kajába nem is kell, csak mivel sokaknak alapvető dolog a tej, gondoltam felírom)
- sűrített paradicsom-konzerv (nem foglal sok helyet, mégis ha az emberre rájön hogy enne valami normálisat, akkor tud főzni egy levest belőle, egy paradicsomszószt főtt krumplival, egy tésztaszószt...simán:) )
- száraztészta (tetszés szerint)
- vészhelyzetre be lehet tárazni egy-két üveg kész tészta- vagy rizseskaja-öntetet, de ezek drágák meg tele vannak nyomva minden e-cuccal. csak javasoltam, antiszakácsoknak.
- fokhagyma, vöröshagyma, lilahagyma, pár szem krumpli, a bitzonság kedvéért, meg úgyis mindig kellenek.
- rizs (gyorsrizs is lehet bár én nem szeretem)
- ketchup, majonéz, mustár (a jó kollégista buli utáni vagy hóvégi kajája a ketchupos zsemle :D)
- kenyér, kifli, zsemle, akármi, ami tetszik, ez általában az önfenntartó ösztön hatására mindennapos vennivaló már a kezdetektől fogva

ez így soknak tűnhet, de a legtöbb koliszobának már saját hűtője van, mindenkinek van egy szekrénye is, meg általában ilyen közös kajás-edényes polc is van, nem olyan brutál dolog egy ilyen "éléskamrát" fenntartani. Pláne, ha egy szoba 3-4 lakója összefog és együtt intézi az ilyesmit... maga az utópia:)

Ezekhez persze hozzá lehet venni mindazt, amit a drága mami küld otthonról a hátizsákunkban vagy a (húdeutálom) gurulósbőröndünkben (hogy jól szétfolyhasson...). Jó ötlet félkész kajákat hozni otthonról, mert abból is lehet főzni, pl 2-3 csirkecomb már lehet rengetegféle kaja: szendvics, csirkesaláta, egyet ehetünk rizzsel, egyikről a húst lefejtve spagettin is landolhat, és így nem válik unalmassá, ha hozunk otthonról akár 8 combot meg egy kiló rizst főzve és azt esszük egész héten, mint amilyen elrettentő példákkal találkozom néha. (mondjuk a msáik véglet egy szinttársam régebbről, aki tojásrántottán, pattogatott kukoricán és cigin élt... csodálkoztam, hogy nem skorbutos)

Tehát basic felszerelés és alapanyagok már megvannak, már csak azt kell kitalálni, mihez is kezdjünk velük- ez pedig a folytköv!

Helló, mivel ezer helyen imádom elmesélni miket főzök saját ötletből vagy recept alapján vagy akármi, általában koliban, minimális felszereltséggel, gondoltam csinálok róla egy blogot, hátha mást is érdekel. Igaz már úgyis trillió főzőcskésblog van, mégis, magamnak akkor is jó lejegyezni egy-egy receptet vagy kísérletet, további fejlesztés vagy csak dicsekvés céljából:D

úgyhogy először is, lássuk a minimálfelszerelés darabjait:)

fazék, 2. egy kicsi meg egy nagy.
serpenyő.
fakanál, egy lapát, meg egy sima kanálfejű.
kések. kenyérhez recés, húshoz sima élű, viszonylag nagy. zöldségpucoláshoz kicsi.
vágódeszka.
reszelő.
kés-villa-kanál.
általában pohár is akad.
tálka, tányér, ilyen alapvető dolgok.

ez nem sok cucc, ha valaki nem instantlevesen meg főtt tésztán akar élni, akkor tényleg minimálfelszerelés. viszont sok klassz dolgot lehet főzni! még így is:) csak gáz kell, meg sütő, de azt már normális esetben a koli adja:)

plusz. kalóriaértéket nem fogok írni de azt, hogy mennyi pénzből, és mennyi kaja jött ki, azt igen, hiszen ez nagyon fontos. egy egyetemistának persze. minél többet spórol a kaján valaki, annál több marad a sörre- nade aki szeret jókat enni és hamar rájön, hogy a gyros, meki, kínai és társaik nemcsak ütősebb kiadásokat jelentenek egy hónapban, de hamar megunhatók is, valamint szeretne egy-egy kedves szoba- vagy szinttársnak imponálni, az úgyis nekiáll főzőcskézni- még ha bátortalanul is:) tehát árakat és bevásárlóhelyeket írni fogok, hogy lássa mindenki, hogy nem csak szupermarketek aranyárai léteznek, és hogy a főzés sem feltétlenül pénz-, vagy akár időigényes.