Tudom, újabban mintha rákaptam volna egy kicsit a sznobosabb kajákra, de igazából nem azok, és szerintem hatalmas bűne a mai általános étkezésnek, hogy nagyon szűk ösvényen halad. Ezek nem drága kaják, csak venni kell a fáradságot a felfedezésükre. És szeretném ha megtenné mindenki:)
Nagyapám igazi erdélyi vinetereceptjét még anyukám se tudja, de ez valami afféle, ahogy (íz)emlékeimből és a meglévő alapanyagokból sikerült összerakni. Pirítóssal ettük, nagyon finom volt:)
Hozzávalók:
- 1 padlizsán (kb 30 deka, ha jó nagy, kb 80 ft)
- 2 ek tejföl
- só, bors
- 1ek majonéz (igazi házi illene, de hát...)
- 1 kis fej lilahagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- olívaolaj (mert sikerült olcsón viszonylag jót vennem, ezért ahol igencsak számít, ott jobbnak látom azt használni)
A padlizsánt alapos mosás és törölgetés után félbevágom, a húsát pedig bevagdosom, olívaolajat csurgatok rá és bőven sót, borsot, és fél óra alatt így egyben (félben?:D) megsütöttem, elég meleg, de azért nem forró sütőben. Aztán a kihűlt padlizsánhúst villával kikapartam a héjból, összetörtem, a hagymákat belereszeltem, a többi hozzávalóval összekevertem és pár órát a hűtőben érlelődött fogyasztás előtt. Jajdenagyonfinom volt.
Nem ördöngős kaja, és nem is drága, de nagyon kellemes változatosság a bolti, néha elég gagyi vajkrémek és tömlős sajt után...csak az igény kell hozzá és az a kis fáradság:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése