Természetesen találkoztam már olyannal, aki nem tudta, hogyan kell pizzát csinálni, és úgy, hogy előtte volt minden feltét, a szósz és a tészta is. Tehát vannak konyhai analfabéta és egyszerűen hülye emberek is...
De mindenesetre ez nevetséges. Pizzát sütni nagyon egyszerű, és feleannyi pénzből, mint amennyiből rendelünk magunknak, kétszerannyi, ismert alapanyagokból és saját ízlésünkre való pizza készülhet. ebből a receptből kábé másfél gáztepsi, vagy 3 kisebb, vagy kinek hogy tetszik.
a tésztához:
- sima liszt, 500gr, vagyis gyakorlatilag egy tasak fele. (kell hogy legyen, ha nincs, 100 ft)
- sütőélesztő (lehetőleg friss, 50 ft, instant se olyan rossz, de a friss jobb)
- csipetnyi cukor, só
- oregano/pizzafűszer
- olaj
- víz/tej
a paradicsomszószhoz:
- egy nagyobb konzerv paradicsomsűrítmény (100ft) és egy kockázott paradicsom-konzerv (tescoban asszem 190) (mindegyik helyettesíthető egy másikkal, a lényeg hogy 2 legyen)
- só, cukor, fűszerek
- 3-4 gerezd fokhagyma, esetleg még vöröshagyma is, egy kis fej
- olaj
a többi feltét: sonka, kukoricakonzerv, ananász, gomba, kinek mi:) ja meg sajt. igazából a pizzán a feltét a húzó, az viszi a pénzt. ismét csak azt tudom mondani: a vásárcsarnok jó minőségű és olcsó cuccokat árul, csak le kell vadászni a jó helyeket (eleinte), utána már szinte meg is ismernek minket ("áá. Amélie dili, nos, egy fügét és három mogyorót, mint mindig?") de ha valaki nagyon minimálpizzát akar, akkor egy 100ftért beszerezhető kukoricakonzerv és egy fej lilahagyma csíkokra vágva már maga nagyonkirály pizzát ad úgyhogy itt sem kell költségbe verni magunkat:)
amire viszont figyelni kell, az a sajt. Ne dőljünk be a 600ft/kg szupermarketes sajtoknak, mert azok nem sajtok, hanem növényi zsírból kicsapatott és az érlelést hírből sem ismerő majdnem-szintetikus szirszarok, amiknek frissen szivacsízük és -állaguk van, olvadtan viszont rögtön elveszítik a kémiailag kikísérletezett mesterséges állagukat: kicsapódik belőlük az olaj és nyúlósak lesznek és rosszízűek. tehát a "csízió pizza feltét" és " friss szendvicsbetét hidrogénezett növényi sajtkészítmény" meg ilyen marhaságoknak ne dőljünk be: a sajt az sajt. állatból jön. igen. és meg kell fizetni.
intermezzo vége:D
A tésztát a nagy fazekamban szoktam gyúrni, mivel ugye más nincs. egy kis tálkába egy deci tejet/ vizet öntök, és kicsit meglangyosítom mikróban. szórok bele egy-egy csipet cukrot és lisztet, és belemorzsolom az élesztő felét. a szárazélesztőn márka szerint rajta van az adagolás és a falhasználás módja, van amit fel kell futtatni, van, amit nem. naszóval az élesztős langyos tejben az élesztő akkor tekinthető felfutottnak ha habos a teteje és elég erős szaga van:)
ezt a lábasomba öntöm, és elkezdek rá lisztet szórni és belekeverni, mellélöttyintek egy fél deci olajat, és lisztet szórok bele tovább és gyúrom közben a tésztát, közben még egy deci vizet öntök bele, még liszt... lágy, szép kis tésztának kell lennie:) formázzuk egy cipóvá. ha megvan, takarjuk le egy konyharuhával vagy ha éppen nincs tiszta (elképzelhető...:D) akkor a lábas fedele is jó. tegyük fincsi meleg helyre, hogy keljen.
addig elkészíthetjük a pizzaszószt, és a sütőt is begyújthatjuk, hogy jó meleg legyen. felaprítjuk vagy lereszeljük a hagymákat és olajon megpirítjuk, hogy illatos legyen. ráöntjük a paradicsomkonzerveket, a sűrítmény után saját dobozából egy konzervnyi vizet is. sózzuk-cukorozzuk ízlés szerint és elkezdjük rotyogtatni megfelelő sűrűségűre. amikor már majdnem olyan sűrű, mint amilyet elképzeltünk, beleszórjuk a pizzafűszert, oregánót, zsályát, bazsalikomot. semmiképpen sem előbb, mert a hőtől, ha sokáig főzzük, megkeserednek és elrontják az egészet. míg a szósz rotyog, le lehet reszelni a sajtot (kb 30 dekát) meg fel lehet kockázni a sonkát, kolbit, szalonnát, egyszóval a feltétet.
ha valaki a tejfölös pizzára izgul, annak egy nagy pohár tejfölt javasolnék 2 gerezd fokhagymával és feltéttől függően kaporral vagy ugyanúgy pizzafűszerrel. Különösen jól megy ehhez a szalonna-lilahagyma kombó vagy a kolbászkarika ugyancsak hagymával. nyámmm.
ha kész a szósz, nézzük meg a tésztát: ha kétszeresére kelt, és megnyomva lágy és párnás, akkor kész van. a tepsinket, amit valamelyik szintről elkoboztunk, mert természetesen pont a miénken nincs egy sem, tisztasági ellenőrzés alá vetünk. Ha nem felel meg magas elvárásainknak, mert kolitársainknak nem szokása elmosogatni maguk után, mosogassuk is el. törölgetés után olajozzuk be, és mivel sodrófánk egészen biztos, hogy nem lesz, egy tisztára törölt (nna ez biztos, hogy lesz) borosüveggel (igen, lehetőleg címke nélkül) nyújtsuk bele a megfelelőnek ítélt méretű tésztacsimbókot a tepsibe. lehet, hogy ez az egész adag tészta lesz, lehet hogy 2/3-a, persze attól is függ, ki milyen vékony tésztát szeret. hagyjuk pár percet itt is kelni. mázoljuk össze a szósszal, szórjuk meg a feltéttel és sajttal, és toljuk be a sütőbe. a közepesnél kicsit nagyobb lángon süssük, és párpercenként nézzünk rá, hogy kész-e. ha a széle barnul és a sajt hólyagosodik: egész biztosan kész van. ha kemények vagyunk, tűzálló kis kezünkkel, ha átlagemberek, egy konyharuhával vegyük ki a sütőből a tepsit, és pár perc türelmes hűlni hagyás után neki is lehet esni.
(ez a kép nem az enyém de mivel elhatároztam, hogy minden kajához rakok be képet, rakok be képet. bár úgyis el tudjátok képzelni, milyen a pizza:D nna majd rafkósabb kajáknál:) )
Jó étvágyat!
(zsebeljétek be ti is a csodálkozást és mondjátok büszkén :"igen, tudok pizzát sütni! nem nagy dolog!")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése